(1) A gyászév után a sors intéző keze és a susogó asszonyok által összekerül egy korához illő matrónával, akinek több rendbeli fiai és leányai vannak…
(2) Az öreg kiszemel magának egy világszépséget, aki a vagyonáért elfogadja a kezét…
(3) Szépet, fiatalt választ, s felteszi magában, hogy boldogítani fogja, elhiteti magával, hogy a természetben van második nyár, csak az a baj, hogy mással nem tudja elhitetni… őrülten féltékeny lesz…
(4) Nagylelkűséget vél elkövetni, amikor mirtusz-koszorúval megkínál egy fiatal lányt, aki jó erkölcsű, becsületes… Nem látja sírni, hanem látja elhervadni: tíz év alatt hozzávénül az öregéhez…
(Jókai Mór: Öreg ember nem vén ember. Képzelt regény négy részben, 1900; Akadémiai Bp., 1976. 260 old.)
Itt hozzászólhat!
